Ma a 83 éves édesanyámmal idéztük fel a háború előtti Bálványosi időket,édesapja Barabás Endre tanító volt,a református templom alatti házban laktak.Jól szervezett élet folyt akkor a faluban, A közeli Tabon dolgozták fel a cukorrépát, a malmokba vitték a lisztet, Tabon szőtték az ágyneműhuzatokat,konyharuhákat ,valóságos kis ipar lehetett ott.(Kiváncs lennék mi maradt ebből mára)Mindent megtermeltek, amit a földeken és a házkörül lehetett,és mindent feldolgoztak.Drága Mihály bácsi és felesége segítettek a nagyszüleimet beletanulni a vidéki életbe, hiszen nagyapám akkor még csak könyvekből ismerte a gazdálkodás csínját-bínját.Gyermekeik pedig együtt játszottak édesanyámékkal.Mihály bácsi akkor halt meg, amikor háborúban a beszolgáltatni köteles lovakat hajtotta le Kaposvárra,nem tudni az oroszok vagy a németek végeztek vele.Isten nyugasztalja, nagyanyám és a család nagyon szerette.Remélem gyermekei még jó egészségben vannak, akik szintén már 80 fölött lehetnek !Sokan dolgoztak Satzgeréknél, akik megbecsülték a kétkezű munkásokat , cselédlakást kaptak, és nem szenvedtek hiányt semmiben: A megélhetés ebben a kis faluban biztos volt.Édesanyám még emlékszik a Satzger lány esküvőjére,mert az összes tisztviselő meg volt hívva,minden gyermek ünnepi öltözetet kapott. A gyönyörű hely , és a csodálatos Cifra kastély,tele muskátlival,édesanyám emlékében éppen úgy él , ahogy a régi képen ,de a háború véget vetett ennek az idilnek. Én néhányszor jártam ebben a bájos faluban, ahova a gyökereim kötnek.

@Barabás tanító: Nagyon szépen köszönjük, hogy megosztotta ezt az érdekes és szívmelengető visszaemlékezést!